Átalakítási komplikációk: gázfőző és egyéb finomságok

Immáron Ausztriából jelentkezem. Elkezdtem berendezkedni az itteni kis életembe. Találtam egy nagyon aranyos kis lakást, ami pont egy olyan helyen van, ami már nyugis, de még nincs olyan távol a belvárostól, hogy remetének érezzem magamat. A kilátás pazar, hátrafelé egy gyönyörű domb tárul a szemem elé, amin egy patak csordogál lefelé. Nem, nem egy képet festettem most le, hanem valóban ilyen idilli kép várja azt, aki kinéz az ablakomon. Egy apró terasz is tartozik új birodalmamhoz, és egy a társasház kertjét is nyugodtan használhatom.

gázfőző
gázfőző

Azért még nincs minden egészen kész, mert eléggé lepukkant volt a hely, amikor kibéreltem, de nagyon alacsony árban egyeztem meg a tulajjal, annak fejében, hogy én – a magam ízlése szerint – felújítom. Mikor elmondtam neki, hogy mi a foglalkozásom, nem kételkedett benne, hogy jó munkát fogok végezni. Az átalakítások egyébként nem túl nagyok, de egy válaszfalat például emeltettem az egyik szobába. A munkálatok valamilyen módon megsértették a gázvezetéket, úgyhogy egyenlőre nem nagyon van fűtésem. A főzéshez például gázfőzőt használok, a fűtést pedig mindenféle elektromos szerkentyűvel oldom meg. De a szerelők azt ígérték, hogy pár nap, és minden rendben lesz.

Azt hiszem, tehát, hogy elégedett vagyok a választással, a csapat is fantasztikus, akikkel dolgozom. A projekt kitűnő, úgyhogy azt hiszem, eléggé élvezni fogom az elkövetkezendő egy-két évet.

Mik kerülnek elő…

A költözés miatt jó sok holmimat kell átnéznem, és eldöntenem róla, hogy jönnek-e velem, vagy itt maradnak. Szerencsére a lakást nem kell eladnom, mert két ismerősöm pont albérletet keres, és így ezt ki tudják venni tőlem. Ráadásul ők is jól járnak, mert csak a fenntartási költségeket kell kifizetniük a rezsi mellé. A lényeg, hogy rengeteg holmimat kellett átnéznem. Találtam olyanokat is, amik még akkor kerültek hozzám, mikor még mellékállást kellett vállalnom a rendes állásom mellé, hogy kijöjjek a pénzemből. Most pedig láss csodát, Ausztriában fogok dolgozni. Nem is merem kiszámolni, hogy mennyi a különbség az akkori és a majdani kinti fizetésem között. Nem vagyok egy szentimentális típus, de azért ezekből egy-két emléket megtartok. Nem árt nem elfelejteni, hogy volt ez másképpen is. Az a szomorú, hogy az ember nagyon rövid idő alatt elveszítheti azt, amiért évekig dolgozott. Például megszűnik a cég, és manapság történik ilyen, esetenként egyik napról a másikra. Az ismerőseim között, ha – szerencsére – nem is gyakran, de időről időre előfordult olyan, hogy elég gyorsan, rövid határidővel kellett új munkahely után néznie. Legalább eddig mindig volt olyan a környezetükben, akinek éppen belefért, hogy segítsen neki ilyen vagy olyan módon. Remélem, ha én egyszer ilyen helyzetbe kerülnék, lenne olyan, aki kisegít a bajból!

mellékállás
mellékállás

Menetfúróból műalkotás!

Egy rendkívül érdekes kortárs kiállításon jártam hétfőn. Szokatlan módon nem a művek tematikája volt megegyező vagy eleve adott, hanem a nyersanyag. Ez főleg a szobrok esetében elképzelhető ugye, a háromdimenziós festmények sem elképzelhetetlenek. Még olyanok számára sem, akik nem kísérik figyelemmel a kortárs művészet életútját. Mert, hogy igenis megvalósítható a szerszámok használata a festményeken, és erre a legjobb példák a kiállításon látható alkotások voltak. Ám engem nem a festmények, hanem az egyik szobor fogott meg a legjobban. A címe „Halak a parton” volt és különböző méretű és kidolgozású menetfúrókból épült. Majd háromnegyed órán keresztül csak álltam és néztem. Egészen elképesztő volt számomra, hogy egyetlen adott formával és jelleggel hogyan képes ennyire érzékletesen megjeleníteni ilyen különböző textúrákat. A vizet szinte láttam fodrozódni, a homokon látszott a forróság, a halak pedig szinte éltek, ahogy a partra vetődve küzdöttek az életükért. Tulajdonképpen az egész kiállítás lenyűgözött, és fontolgatom, hogy esetleg még egyszer elmegyek, amíg itthon vagyok. Ha valaki szeretne velem tartani, csak szóljon hozzá a bejegyzésemhez, és megbeszéljük. Bár tárlatvezetést nem ígérek, de addig emésztgetem magamban az élményt, hogy a saját meglátásaimat szavakba tudjam önteni azok számára, akiket esetleg érdekel.

menetfúró
menetfúró

Még egy utolsó munka itthon

Egy nagyon jó haverom új vállalkozásba kezdett pár ismerősével. Konkrétabban létrehoztak és beindítottak egy flottakezelő céget. A kérése pedig az volt, hogy „kreáljak” a cégnek egy olyan designt, amivel kitűnik a többi közül. Figyelmeztetett, hogy nem lesz egyszerű feladat, mert az utóbbi pár évben úgy szaporodnak a flottakezelős cégek, mint a gomba, és ennek ellenére mégsem telített még a piac. Azt mondta, hogy már vannak potenciális ügyfeleik, pedig alig egy hónapja kezdték el intézni a cégalapítás hivatalos részét. Mondtam neki, hogy természetesen szívesen vállalom, csak számoljon vele, hogy egy hónap múlva én már itt sem leszek. Megbeszéltük, hogy az akkor még esetlegesen aktuális kérdéseket és problémákat online oldjuk meg. Nos, engedelmesen utánanéztem, hogy mégis körülbelül mennyiről beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy sok cég. A figyelmeztetés után már nem lepődtem meg annyira, de mégis. Kíváncsiságból nem csak a cégek megjelenését, hanem az alapítási dátumukat is megnéztem, és tényleg az utóbbi egy-két év volt a legforgalmasabb. A lecke tehát fel van adva, de nem gondolom, hogy ne sikerülne valami olyan megjelenést alkotnom, ami kiemeli őket a tömegből és passzol is hozzájuk. Úgyhogy most megyek is vissza dolgozni, mert a költözéssel kapcsolatos tennivalók miatt kicsit szűkös az erre fordítható időm. De mindenképpen be szeretném fejezni, mielőtt itt hagyom az országot.

flottakezelő
flottakezelő

Kellemes meglepetés

bukósisak
bukósisak

Talán még emlékeztek arra, hogy egy jótékonysági akcióról írtam, amivel a motorosok figyelmét szerették volna felhívni a biztonságos közlekedése. Amiben jó páran részt vettünk alkotóként. Nos, tegnap visszaköszönt rám az egyik általam tervezett bukósisak egy óriásplakátról. Egészen elképesztő, hogy mekkorák ezek a plakátok. Valahogy nagyon meglepett, hogy mekkora méretben látom viszont azt a bukósisakot, amit akkor a két kezemmel meg tudtam fogni. Legalább tudom, hogy nem volt hiába a belefektetett idő, energia és kreativitás. Amikor készült, akkor még nem tudtuk, hogy mi lesz a jövőbeni sorsa az elkészült munkáknak, de mivel jótékony alapon működött az egész figyelemfelkeltő akció, így nem is nagyon kérdezősködtünk ebben az ügyben. Hát, most annál nagyobb meglepetés volt, hogy az utcán találtam magam szembe az egyik „műremekem” óriásira nagyított képével. Vicces módon annyira lefoglalt, hogy milyen részleteket fedezek fel a képen, amiről nem is gondoltam volna, hogy rajtam kívül bárki tud majd róluk egyáltalán, hogy nem is emlékszem a plakát témájára. Akárhogy próbálkozom vele, egyszerűen nem sikerült felidéznem. Balszerencsémre ráadásul kivételes alkalom volt, hogy a városnak azon a részén jártam, így még azt sem tudom mondani, hogy „na, majd holnap jobban figyelek”. Ha valaki, aki ezt olvassa, találkozik a plakáttal és fel is ismeri, hogy arról volt szó, az mindenképpen tájékoztasson, mert képtelen vagyok kiverni a fejemből! 🙂

Jelentem alássan, költözöm!

Több ismerősömhöz hasonlóan most engem is utolért az ausztriai munkavállalás. Méghozzá annyira komolyan, hogy egy hónap múlva költözöm is Ausztriába az elképzelések szerint legalább egy, de az is lehet, hogy két vagy több évre. Minden attól függ, hogy milyen lesz ott a munka, hogyan jövök majd ki a csapattal, akikkel együtt fogok dolgozni. Azt már most tudom, hogy lesz ott egy másik magyar srác is, aki már így látatlanban is vállalta, hogy majd kalauzol engem az első néhány hétben, amíg ki nem ismerem magam a városban és a dolgok menetét illetően. Amennyire eddig a levelezésből megismertem a csapatot, mind csupa jófej és közvetlen ember, ami biztos megkönnyíti majd a beilleszkedésemet odakint. Ami pedig szintén jó hír, hogy olyan fizetést ajánlottak, amibe belefér az, hogy két-három hetente hazautazzak és találkozzak azokkal, akik ilyen sűrűn kíváncsiak lesznek rám. Mindenesetre alig egy hónapom maradt, hogy rendezzem az itthoni dolgaimat, és felkészüljek a költözésre. Amíg  nem találok odakint megfelelő lakást vagy albérletet, addig a magyar srácnál lakhatok majd, úgyhogy ez a része szerencsére nem sürgős. Így is lesz elég dolgom, és elég szűkös a határidő. Azért azt sajnálom, hogy a Távol-Keletnek várnia kell még egy kicsit, de talán Ausztriában félre tudok majd tenni annyit a fizetésből, hogy egy kis pihenő után eljussak valahova Ázsiába dolgozni. De ez még nagyon a jövő zenéje. Addig is, ausztriai munkavállalás, jövök!

ausztriai munkavállalás
ausztriai munkavállalás

Régi szép emlékek

buszrendelés
buszrendelés

A régi kedvenc munkáim közé tartozott egy honlap designjának a kitalálása és megtervezése. Egy olyan cég volt a megbízom, ami főként buszrendeléssel foglalkozott. Mindezt lebontva olyan alcsoportokra, mint a munkásszállítás, a gyerekszállítás és a céges csapatépítésekre és különböző visszafogottabb partikra rendelkezésre álló buszok. Az alapvető jellemzője a cégnek és a csapatnak szerencsére a fiatalosság és a lazaság volt. Ez mindenkinek megkönnyítette a dolgát. Én bátran mondtam nekik az akár nem teljesen hétköznapi ötleteimet, nekik pedig nem kellett tartani attól, hogy valami szürkét és unalmasat fogok kitalálni gyakorlatilag a cégük arculataként. A mai napig az a színvilág az egyik kedvencem, amit annál a honlapnál használtam. Kicsit sajnálom is, hogy a munkáim között kevés a kifejezetten webdesignhoz kapcsolódó feladat. Bár azért így sem panaszkodhatok, hiszen munkám az van bőven. Ráadásul szerencsére nagyon változatosak is a feladataim. Összességében szerencsésnek érzem magam, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Még az általános iskolában és a gimnáziumban hallgathattuk mindig ezt, hogy igazán szerencsések leszünk majd, ha esetleg a hobbink lesz a hivatásunk is. Nos, ezt a gondolatot most már teljes mértékben átérzem. Remélhetőleg ez az elégedettség a munkáimban is meglátszik, és ez teszi őket teljes egészekké!

Design kicsit másképpen

Nagyon kedves barátaim elhívtak, hogy tartsak velük egy barista képzés erejéig. Azzal érveltek, hogy ott aztán alkothatok, szépíthetek, kiélhetem a kreativitásomat. Ugyan, ez csak arra a részre igaz, ami a tanfolyam legvégét jelenti csak, amin a különböző dekorációkat és tejhabból készített díszek készítését oktatták. Összesen háromnapos volt a tanfolyam, ami az előző hétvégét és a mai napot jelentette esetünkben. Így visszatekintve sem bánom, hogy elfogadtam a barátok ajánlatát. A történet úgynevezett design részére valóban várnom kellett egy hetet, de nem bántam, mert nagyon érdekeseket tanultam a kávéról. Így is éppen eléggé komoly kávé fogyasztó voltam, így pedig már azt is tudom, hogy mik azok, amiket különlegességnek és ínyencségnek is érdemes egyszer-egyszer megkóstolni. Ha egyszer úgy hozza a sors, hogy veszek magamnak valami komolyabb kávéfőző gépet, akkor pedig magamnak is el tudom majd készíteni egyiket-másikat. Már, ha addig el nem felejtem, hogy hogyan is kell. Abban viszont igaza volt a barátaimnak, hogy az utolsó témában éreztem magam igazán otthon. Sokféle anyaggal dolgoztam már, de ezek között nem szerepelt a tejhab. Új és érdekes élmény volt egy teljesen szokatlan állagú anyagból létrehozni valamit. Úgyhogy mindenképpen megérte ez a barista tanfolyam. Na, és a kávék, amiket közben kóstolhattunk…

barista képzés
barista képzés

Merre tovább?

Már lassan egy fél éve gondolkodom azon, hogy szeretnék valahol külföldön is dolgozni egy keveset. Minél többet lát az ember a világból, annál sokszínűbbet képes alkotni. Az ausztriai állások például még nincsenek is túl messze, de engem a Távol-Kelet látványvilága csábít nagyon. És most nem azokra az agyonhasznált kínai írásjelekre gondolok, amik a tolltartóktól kezdve, a párnahuzatokon át az egy szerű faliképig mindenen megtalálhatok. Engem sokkal jobban érdekelnek azok a képek, amiket az ottani hétköznapi életből, az utcákról és az otthonokból ragadhat ki az ember. Sajnos, azonban az ázsiai tapasztalat túra még várat magára, mert ahhoz lényegesen nagyobb és komolyabb elhatározás szükséges, mint ahhoz, hogy az ember kimenjen dolgozni egy fél évre vagy évre Ausztriába. Sokkal kisebb a távolság, sokkal kevésbé idegen a kultúra és a legtöbb emberrel meg tudjuk magunkat értetni angolul. Míg az eddig hallottak alapján ez a Távol-Keleten lényegesen nehézkesebb. Addig is marad az itthon élet adta lehetőség arra, hogy a munkáimhoz merítsek. Azért itt is találok bőven nem kézzelfogható és kézzelfogható alapanyagot egyaránt. A Távol-Keletet pedig meghagyom a remélhetőleg azért nem túl távoli jövőnek. Talán hamarosan el tudok oda utazni és legalább megnézni magamnak, hogy tényleg szeretnék-e ott dolgozni a jövőben egy rövid ideig.

ausztriai állások
ausztriai állások

Összekötöttük a kellemeset a hasznossal

Mikor a motorosok számára kötelezővé tették a bukósisak viselését, több szervezet összefogásával egy figyelemfelkeltő kampány született, melyben volt szerencsém nekem is részt venni. A kampány a Nagy Bukósisak Akció nevet kapta, és többek között extrém bukósisak dizájnok készültek, amit a bevállalósabbak akár az utcai közlekedéshez is felvehettek. Ezen kívül készültek még kifejezetten erre a kampányra a szakmában elismert grafikusok készítettek óriásplakátokat, amelyeket a többi tárggyal együtt meg lehetett nézni egy kiállítás keretein belül.

bukósisak akció
bukósisak akció

Azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon jól szórakoztunk a bukósisakok megtervezése közben. Szokatlan módon most nem külön-külön a saját műhelyünkben és magányunkban dolgoztunk, hanem egy közös műhelyt kapott az összes designer, és talán azt is mondhatjuk, hogy csapatban dolgoztunk. Bár főleg a vidám szurkálódás volt a program, de ezek legalább inspirálóan hatottak, és igazán remek bukósisakokat sikerült kreálnunk. Összességében elmondhatjuk, hogy a kampány minden művész résztvevője jól érezte magát, és nagyon bízunk benne, hogy sikerült valami maradandó eredményt elérni és az üzenetet átadni a motorral közlekedőknek. Elvégre a kampánynak ez volt az elsődleges célja.